Eleve elrendelés
A Róma 8,29-30 alapján látják igeileg igazoltnak a predestinációt. A kálvinizmus e tétele azt vallja, hogy Isten már a teremtés előtt elhatározta az adott embertömegből az üdvözülők személyeit. Viszont a hivatkozott Igében az eleve elrendelést megelőzi valami, mégpedig az eleve ismerés. Ennek a szónak, fogalomnak: ISMERNI az általános jelentése mellett a Bibliában van egy plusz változata. Az alapértelme nyelvtanilag ez: valamilyen információ, ismeret alapján valakiről vagy valamiről be tudom azonosítani annak a személynek vagy tárgynak a kilétét. Ha hallom ezt a nevet: Albert Flórián, akkor tudom, hogy kicsoda, mert amikor meccsre jártam, közölték adott személyről, hogy ő az név szerint, a Fradi középcsatára. Ha látom a fényképét, esetleg találkozom vele az utcán – felismerem, hogy ő a Flóri, a „Császár”.
A Bibliában ehhez jön még egy nagyon személyes, nagyon speciális összetartozás, együtt-lét fogalma. Testies megnyilvánulásban ez a házastársak bensőséges, nemi egyesülését jelenti (Ádám ISMERTE Évát, aki fiat szült). Isten és ember vonatkozásában mindez szellemi síkra tevődik át. (Jézus szavaival: „Én őbennük, és Te énbennem Atyám”). Utalásszerűen bár, de beszél az Ige arról, hogy az isteni létben állandó jelenidő létezik, tehát az ÚR már „akkor” tudta, kivel, mi fog történni. amikor még meg sem született. Nem azért, mert ezt Ő eleve „lezongorázta”, hanem a földi időfolyamot Ő együtt, egyszerre látja, ISMERI. (Ez a tény a természettudomány által is elfogadott elmélet). A kétféle „ismerni” lehetősége közül a második, a szellemi egyesülés nem jöhet szóba a Róma 8,29-ben, hiszen, aki még meg se született, azzal képtelenség közösséget alkotni. Tehát csakis az eredeti „információs” ismeretről lehet szó. Jelenthet-e ez az isteni ismerés azt, hogy a Mindenhatónak X számú személyről nincs információja? Képtelenség. Miután Sátánnak nincs teremtő, életadó adottsága, olyan nem létezik, hogy a Világ teremtése előtti, mindenkire vonatkozó ismerete Istennek „nem működik” valakik esetében. Ám az Ige azt állítja, hogy CSAK azokat rendeli el eleve, akiket ismer, így ki kell jelentenünk, hogy vannak, akiket nem ismer. Így viszont szükségszerűen a második jelentéssel kell szóba állnunk. Logikai szükségszerűség ebben az esetben (miután a tényleges közösség nem állhat fenn), hogy Isten tudja, látja; kik azok potenciálisan, akik hajlandóak Vele közösséget vállalni. Róluk rendelte el, hogy Fiához hasonlóak legyenek, Annak testvéreiként. Szó nincs arról, hogy Isten eleve döntött arról, hogy kit teremt üdvösségre. Az egy más kérdés, hogy minden kegyelemből van, hogy Nála nélkül semmit sem tehetünk, de a döntésünk felelősségét nem veszi el tőlünk a szeretet Istene.
Az emberi párkapcsolatban az igazi „hősszerelmes” minden módon igyekszik kedvében járni szíve hölgyének, csakhogy elnyerje annak ÖNZETLEN (már amennyire egy meghódított állapot lehet önzetlen), de még inkább ÖNKÉNTES viszont-szeretetét. Ha nincs pozitív válasz a közeledésére, inkább eltemeti szerelmi vágyódását, hogysem annak akarata ellenére elragadja, megerőszakolja azzal a tudattal és szándékkal, hogy majd meggyőzi arról: neki is így a legjobb, legboldogabb, s nincs is nála különb férfi a világon…
Miért akarjuk, s milyen jogon merjük Istent leminősíteni?

2Kor 6,2. ...Ímé itt a kellemetes idő...

Aki ma eleve el van rendelve, hogy az eleve elrendelésről eleve hallgasson egy anyagot, az ne menjen szembe Isten eleve elrendelő akaratának.

Holnap meg Bibliaiskola 10-től.

ugyanis az előbb a gyülekezetünk levlistáján a következő levelet kaptam:




vagyis: ha valaki számára az van eleve elrendelve, hogy ezt meghallgassa, hamarosan TECHNIKAILAG lehetséges lesz (természetesen ha Isten akarja és élünk)

ugyanis az előbb a gyülekezetünk levlistáján a következő levelet kaptam:




vagyis: ha valaki számára az van eleve elrendelve, hogy ezt meghallgassa, hamarosan TECHNIKAILAG lehetséges lesz (természetesen ha Isten akarja és élünk)

De teljesen érthető az újszövetség beli kevesebb szóhasználat, hiszen az újszövetség arról szól, hogy az ember szabad akaratából szövetséget köt Istennel, aki ezt a szövetséget megtartja.

...És mi van azokkal akik most ís úgy érzik szabadon eldönthetik, hogy meghallgassák-e vagy sem?
De amíg nem linkeled be, addig nem adod meg nekünk a választási lehetőséget.
Tehát tőled függ, hogy megnézhetem-e, akkor most mégsincs szabad akaratom?
Hogy van ez?
üdv
ex

És mi van azokkal akik most ís úgy érzik szabadon eldönthetik, hogy meghallgassák-e vagy sem?
De amíg nem linkeled be, addig nem adod meg nekünk a választási lehetőséget.
Tehát tőled függ, hogy megnézhetem-e, akkor most mégsincs szabad akaratom?
Hogy van ez?
üdv
ex

Ez a szabadság azonban nem olyan mint az első embernél, nem elégséges a mindenkori bűn totális elutasításhoz, tehát nem tökéletes.
Arról viszont tehet az ember, hogy milyen szinten merül el a bűnbe.

Szükség van Isten munkájára, hogy dönteni tudjon, úgy hogy eltudja fogadni Isten üdvösségét és Isten szerinti bűnbánatra juthasson (nem ember szerinti: vezeklés, önkorbácsolás, önmegfeszíttetés, önelutasítás, öngyilkosság stb).

Az Édenben, az Isten oldalán, az Élet oldalán, az ember választhatta a halált.
A szellemi halál állapotában választhatja az Életet.
Nagyon súlyos démonizált állapotban kell ahhoz lenni egy embernek, hogy ne legyen szabadsága megtérni.

Erre találta ki Isten az evangélium hírdetését. Az evangélium hallása után dönthet, hogy elfogadja, vagy elutasítja a megváltást.
Akik pedig nem hallhatták az evangéliumot azokra vonatkozik az, hogy a tudatlanság idejét elnézi Isten.
üdv
ex

Na látod, szabad akaratod van arra, hogy válassz, de az Isten akarata, hogy lesz-e miből választanod. :*: