|
Kedves Figyelő!
Látod, rossz pénz nem vész el. Hiányoztatok és ha tehettem követtem a csevegéseiteket.
Amit az eleve elrendelésről írtál, azzal egyetértek. Le is írtam, hogy a kálvini elmélet engem soha sem engedett nyugodni és be kell ismerni, hogy a "kettős" predestináció nem igazán vezethető le az igéből. A hagyományos felfogás viszont igen. Eleve kárhozatra rendelés nincs, csak kárhozatban maradás a megigazító kegyelem híjján maradóknak, ők azok, akik nemet mondtak Istennek. Lehet, hogy emlékszel egy régebbi példádra, amiben három svájci fiatalember tréfásnak szánt szerződésével kísértette az Istent. Ott vita alakult ki a példa kapcsán arról, hogy érdemeltek volna-e újabb lehetőséget. Te írtad le akkor, hogy Isten döntése helyes volt, mert Ő előre tudta, hogy az illetők visszautasítják (remélem jól emlékszem a mondanivalódra).
Kedves Ex!
Nem lózungnak szántam amit írtam, hidd el. Ha valami benne van a Bibliában nem véletlenül van ott. Ha ott megfér egymás mellett a szabad akarat és az elve elrendelés, akkor a mi szívünkben is meg kell, hogy férjen. Bennem nehezen fértek sokáig, ezért vagyok túl egy feleslegesnek tűnő agyaláson. Minden tiszteletem a francia ügyvédé, de van egy kérdés, amiben nem értek vele egyet.
Azért egészti ki egymást a szabad akarat és eleve elrendelés, mert ezekkel a fogalmakkal nem ugyanazt a jelenséget írják le. Az eleve elrendelés szférája a megigazító, megszentelő, megváltó kegyelem. Ami új életre támaszt fel. Ez önmagában misztikum, amit nem felfogni kell, hanem átélni és bízni. Erről szól az Ef. levél. Én is csak ezt tartottam a pred. valódi igei alapjának. A Róm. 9. pedig a gyarlónak teremtett emberről szól és köze sincs az eleve elrendeléshez.
A szabad akarat a megtérésről szól, ami saját döntés. A megszentelődés, vagy újjászületés pedig Isten műve. És az üdvösségünk okozói nem mi vagyunk, hanem az isteni kegyelem. A megtérés a legfontosabb határvonal, fontosabb mint a fizikai halál, de csak kezdete a folyamatnak.
A cselekedeteink pedig egy szinttel lejjebb vannak, mint a megtérésről szóló döntés. A cselekedetek szükségesek, de nem az üdvösség forrása, mert nem érdemek miatt üdvözülünk. A cselekedetek meghatározzák a helyünket a földön és a mennyben, de ettől nagyobb jelentőségük nincs, mert még előfeltételnek sem tekinthetők.
|
